8 hónapos kisfiam a szobájában alszik, esik az eső, nyugodt a lakás. Persze én azon gondolkodom, hogy vajon mindent jól csinálok-e. Nem kényeztetem-e el, vagy éppenséggel nem foglalkozom-e vele túl sokat. Jól etetem-e, vagy sem. Aludjak egy kicsit, mert fáradt és álmos vagyok, vagy inkább főzzek a páromnak, hogy neki is kedveskedjek. Vagy olvassak utána a 7 hetes terhességnek, mert megint terhes vagyok, és már semmire sem emlékszem. Pontosabban arra emlékszem, hogy az első terhességem alatt mindent elolvastam, mindent tudtam, legalább is így éreztem. Gyógynövényeket ittam, ételeket ettem, illetve nem ettem, attól függően hányadik hétben vagyok és mi kell a babának. Kismamajógáztam, mert az jó neki és nekem is. Most meg.... Kicsit lelki furdancsom van azért, mert elhanyagolom az új jövevényt. Emelgetem a kisfiam, játszom vele, étkezek, amikor és amit tudok, és nem mindig a legjobban, de legalább a vitaminokat szedem... ez is valami.
Szóval, kissé szétszabdalt vagyok. Biztos vannak még olyanok, akik úgy éreznek mint én, csak valószínűleg, mint ahogy eddig nekem se, nekik se nagyon van idejük a neten lógni és másokkal megosztani problémáikat, félelmeiket, vágyaikat.
Hát igen, a de jó lenne aludni legalább fél órát vágya vetekszik folyamatosan minden féle más vággyal, még a de jó lenne szexelni egyet vággyal is. :( Hát igen. Barátnőm szerint ez normális, mert ők is így vannak.
Emlékszem, amikor először a nagyinál aludt a kisfia. Huncutul megkérdeztem, hogy "na, és mit fogtok csinálni???" Vacsi, mozi, szex???? Erre ő, jaj, dehogy, rendelünk egy pizzát és alszunk egy jót. Én akkor ezt furcsának gondoltam, de ma már megértem, és valószínűleg sok más pár, anya és apuka és megérti.
Valószínűleg vannak olyanok is, akik most elítélnek, mert egy anyának legyen a gyermeke a legfontosabb és pont.
Sokszor, amikor a Kismama magazint olvasom, elgondolkodom azon, hogy milyen lehet azoknak az anyatigriseknek az élete, akik szerint mindig a gyerek az első. Egyen amikor akar, aludjon amikor és ahol akar. Nincs cumi, cumisüveg, fejés, babakocsi, járóka... stb. amik szerintem megkönnyítik az életet. Én pl. már elég hamar apával hagytam a kis utódot, hogy a barátnőmmel elmehessünk beszélgetni, megosztani az élményeinket, kikapcsolódni, és venni pár dolgot. Szerintem ez természetes vágy. Addig apa kiolvasztott, vagy frissen fejt tejjel táplálta a kicsit, akinek semmi baja nem volt. Hozzá kell tennem, szerencsések vagyunk az esetében (kop-kop), mert mindegy volt neki, hogy ciciből, vagy üvegből kapja a kajót. Olvastam olyanokat, hogy egyesek szerint, azért szültünk, hogy a gyerekünkkel legyünk, ne hagyjuk magára, legyünk mindig mellett, és a saját igényeinket szorítsuk háttérbe.
Kicsit sajnálva olvastam a fórumokon azokról az anyukákról, akik két szoptatás között rohantak ki ajándékot venni, mert mert a fejést túl macerásnak találták, és akkor adtak cicit a babának amikor kérték. Én jól éreztem magam, és órákat sétáltunk, és vásároltunk. Persze mindenki más. Ezt én elfogadom, és nem ítélek el senkit a miatt, amit csinál, legfeljebb irigykedem, vagy sajnálom, de nem mondanám soha senkire azt, hogy rossz anya, csak mert tápszerrel eteti a gyerekét (én 6 hónapig szoptattam), vagy mert elmegy tornázni, vásárolni, barátnőzni, kozmetikushoz.... vagy cumit ad a kicsinek, ha nyugtalan. Mindenki tegye, amit jónak lát, de kérem, így láltatlanban is az anyatigriseket, hogy ne gondolják, hogy ŐK csinálnak mindent jól és hibátlanok. Ne okozzanak másoknak felesleges bűntudatot, inkább segítsük egymást, várandóssan és gyermekkel egyaránt. Adjunk egymásnak tanácsokat és ne anyázzatok a neten és az újságokban.
Húú, annyi minden van bennem, hogy most leragadtam egy témánál....
Szerinem lassan kel a kis utód, úgy hogy eszem egy kicsit, aztán folytatódik a menet. Kicsit a járókában, kicsit a játszószőnyegen, kicsit a pihenőszékben...evés, kis pihi, vagy ringatás... aztán meglátjuk, lesz -e séta ebben a hideg, esős időben.
Szép napot mindenkinek. T.
